
Közreműködnek:
Gallai Péter - billentyűs hangszerek
Köves Miklós - percussion
Péterdi Péter - billentyűs hangszerek
Schneider Szilveszter - percussion
Virágh Tibor - percussion
T. Horváth József - akusztikus és elektromos gitárok
Borítóterv: Tranta Julianna
![]() |
A zenehallgatásnak többféle módja van, lehet passzívan, munka vagy utazás közben, és lehet – minden külső tényezőt kikapcsolva – aktívan zenét hallgatni fülünkön egy fejhallgatóval. Weöres Sándor A csillagokban alszom című CD – jét csak így érdemes.
Többéves készülődés előzte meg T. Horváth József napokban megjelent CD- jét, amelynek anyagát a 20. századi magyar irodalom költő zsenijének műveiből válogatta, és zenésítette meg. A közel hatvan perces lemez nemcsak azért kínál tartalmas hallgatnivalót, mert a 22 igényesen megzenésített és hangszerelt versen kívül a korongon helyet kapott 16 költemény, írás is, ez utóbbiakat Kulka János színművész adja elő, Solténszky Tibor prózai rendezésében, hanem, mert a gondos szerkesztésnek köszönhetően zenehallgatás közben egy életrajzi tükör tárul a hallgató elé, új megvilágításba helyezve korunk irodalmának e kiemelkedő alakját.
A lírai hangú gyermekkori visszaemlékezések Emlék, Rövid dal, és a CD egyik gyöngyszeme az Altatódal Szvorák Kati tiszta, csengő hangú előadásában, a megrázó erejű rövid írás: a Madarat lőttem, mind a gyermekkor hangulatát idézik a felnőttkorban is lidércként kísértő emlékekkel együtt. A CD első negyedében hallható a Ha vihar jő a magasból… című költemény az eredeti változatában: Falu végén van a házunk, / a bozótból ki se látszik, / de az angyal, ha leröppen, / küszöbünkön vacsorázik., bizonyára sokan – akik például a Bóbita című gyermekkönyvből olvasták a verset – az akkori kor cenzúrázott változatát ismerik: …de a cinke, ha leröppen… Majd a „ rendkívüli műveltségű, mégis elsősorban gyermeki lény” költő – így jellemezték barátai, ismerősei - a kamaszkort, a szerelmet, az ifjúvá válást, a házasságot megidéző versei következnek: Kamaszkor, Szállni, szállni, Lányszem, és a Kisvárosi villasor, melyről azt gyanítom, hogy soproni kötődése lehet. A vers néhány évvel a soproni érettségi után született és a Dunántúli képek között szerepel. És miközben eljutunk a felnőtt-, majd az öregkorig, betekinthetünk a vers készítésének különleges lelkiállapotaiba: „Most mikor ezt írom, szeretném, ha az olvasó beleláthatna abba a lelkiállapotba, mikor írásom készül. Meglehetősen szürke és egyhangú lelkiállapot, mégse tudom megmutatni; a csillagos ég tompa fénye, vagy a hullámok ringása hasonló.” , útmutatást kapunk az értő versolvasáshoz: „Olvass verseket oly nyelven is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymás után. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat. Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.” A versről című írást a Puha, forró hangok reprezentálják, majd a játékos Összekevert újságcikkek után egy „ giccsnek” szánt alkotás a Dzsessz következik, amelyről Weöres Sándor 1933 – ban ezt írta Babitsnak: „ Azonkívül egy „giccs” műfajt akarok csinálni, amiben a sláger-romantikát és dzsessz-ritmust próbálom megnemesíteni, kicsit nagyképűen uccasarat mímelni a templomtoronygombján és ilymódon a sarat fölcsalogatni: mire fölér, már nem sár lesz, hanem föld. Egy ilyen giccstöredékem: „ Hol a dzsessz-muri lesz, - oda fut a dressz meg a fez,…”
A lírai hangú versek, az értelmetlen szavak hangszín-asszociációja, a vidám, a játékos, és szürrealista kompozíciók, a filozofikus tartalmú versek, mint például Az égsapkájú ember után a CD befejező része a számvetés, az élettől búcsúzó költő merengése, visszatekintése. Megrázó erejű vallomások ezek: „Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhögést kapnék. / Csak azért élek, mert még nem haltam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. / Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog. Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan.”, majd a Döbbenet, az Éj és virradat, A sodró köpönyeg nyomában, vagy a Boleró sorai: „… mind ballagunk / mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, / ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.” Az utolsó versben immár kívülről, a halálon túlról szemléli önmagát a költő:
Ócska sírversek
(Itt nyugszik W.)
Mántikáténi kátá… Már arcod esőben elolvad,
hűs földben kisimúl csöngei boglya-hajad.
Mit bánod már, hogy sohasem szívleltek a lányok,
tündér sem szeretett, messze szaladt valahány,
Hogyha facér lépted vígan kocogott a sikátor
macskafejes kövein: gilkili-gilkili-gunn-
Téged az istenek is tréfájuk végire szántak,
könnyű falat voltál mindig a föld kerekén.
Frászkarikán szánkáz kutyafarka varangyos a banda
híj csóré héláh! Béke legyen porodon!
A 20. századi magyar irodalom legradikálisabb költőegyénisége a jövő év júniusában lenne 90 éves. A csillagokban alszom CD méltó megemlékezés Weöres Sándor születésének 90 éves jubileuma alkalmából, erre garancia a három előadó: Kulka János, Szvorák Kati, és T. Horváth József, a zenei rendező: Péterdi Péter, és a közreműködők: Gallai Péter, Köves Miklós, Virágh Tibor és a kiváló soproni percussionista: Schneider Szilveszter. A CD megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója, és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.
